Iskolatörténet

 Iskolánk története
“Egy hazát sokféleképpen lehet és kell szolgálni,
mert annak sok mesterségre van szüksége.’
/Bessenyei György/

Iskolánk patinás épülete régmúlt időkre tekinthet vissza. A több, mint egy évszázadot átívelő fennállása óta számos iskolatípus váltotta egymást falai között, vagy osztotta meg otthonát egyidőben a múlt század végétől napjainkig.
Az 1855-ban épült iskolánk története nem sokkal a városegyesítés (1873) után indult, amikor még a főváros tíz közigazgatási kerületből állt és a “Váczi út 21” a Terézvároshoz tartozott, a régi, nagy VI. kerülethez, amelynek külső fele a Nyugati pályaudvartól Újpest határáig terjedt. Az épületet körülölelő utcák nevei: Lőportár utca, Angyalföldi út. Taksony utca, Váci út – még ma is változatlanok.
A XIX. század utolsó harmadában, az iskola építésének időszakában indult rohamos fejlődésnek a közoktatás. A széleskörű népoktatás igénye és szükségessége hozta magával a nagyarányú iskolaépítést, így a tanintézetek száma évről-évre nőtt. A főváros a községi elemi iskolák számát 1873-tól 1910-ig 55-ről 160-ra emelte, valamint a különböző iskolatípusok szervezése is nagy lendületet vett. Sorra alakultak az alsófokú ipari ismereteket nyújtó ipari és az ugyanilyen szintű kereskedő tanonciskolák. 1870-ben nyílt meg az első polgári iskola, majd a millennium őszén már 27 ilyen iskolában folyt a tanítás.
Iskolánk épülete először a Budapest-Külső Váczi úti Községi Elemi Népiskola otthona lett.
A hatosztályos elemi iskolában a tanítás az 1885/86-os tanévvel indult Hajnal Adolf igazgatásával és 853 tanulóval. Az első tanítási nap dátuma: 1885. szeptember 14.

Iskolánk létesítésének első írásos emléke

Az épületben a “fi” és “leány” osztályokat egymástól szigorúan elkülönítve helyezték el. A déli oldal földszintjét és emeletét a leányok, az északi részt pedig a fiúk foglalták el. Ugyancsak az északi oldalon, egy földszinti teremben volt fenntartva hely a könyvek és taneszközök részére, valamint a tantestület számára. Az elemi iskola mellett még esti ismétlő iskola is működött pár évig.
Mivel a tanintézet környékén elhelyezkedő gyárakban sok idegen nyelvű alkalmazott dolgozott, igény merült fel körükben a magyar nyelv jobb elsajátítására, így még ugyanebben a tanévben megindult a felnőttoktatás is tanfolyamok keretében.
A következő tanév októberében egy újabb intézménnyel osztotta meg otthonát az elemi iskola. 1886-ban kezdte meg működését a kor követelményének megfelelően a “Budapest-Külső Váczi úti Alsófokú Ipariskola 4 osztállyal: egy előkészítő, egy-egy I., II. és III. osztállyal, 322 beiratkozott tanulóval, ugyancsak Hajnal Adolf igazgatásával. A megnyitás “…csendes, de ünnepélyes volt, a felvett tanulók és a kerületbeli gyárak tulajdonosainak illetve képviselőik jelenlétében” – írja a korabeli tantestületi jegyzőkönyv. Hatvanféle mesterséget tanultak az idejáró tanoncok, a heti óraszámuk mind a három évfolyamon 8 volt. A tanítás általában vasárnap délelőtt 8-tól 12-ig (rajz), hétköznapokon pedig este, munkaidő után, heti két alkalommal 6-tól 8-ig folyt. Közben az iskola gyárakkal való kapcsolata gyümölcsözőnek bizonyult, közadakozásból szépen fejlődött a szertárak állománya.
A későbbiek folyamán a kétféle intézmény a Fővárosi Községi Elemi és Iparostanonc-Iskola címet nyerte el az utóbbi megszűnéséig, 1917-ig. Az 1900-as évek elején a régi nagy VI. kerület külső felében csak az Üteg utcában volt polgári leányiskola. Ide az 1918/19-es tanévben annyi tanuló iratkozott be, hogy az iskolaépületben már nem volt elég hely a számukra, ezért néhány osztályt a Váci út 21. alatti elemi iskolába helyeztek el.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.